Református szemmel

Wittenbergben 1522 márciusában alighanem különösen sok beszédtéma akadt. Aki reggel kilépett a házából, a piacon már hallhatott valamit, amit az előző este még senki sem tudott, vagy legalábbis senki sem úgy tudott. A templom körül gyülekező emberek másként mesélhették ugyanazt az eseményt, mint a műhelyekben dolgozó mesterek, és mire a hír eljutott valamelyik fogadó asztalához, könnyen megeshetett, hogy már három különböző változatban élt tovább. A város nem volt nagy, de egy nagyváros minden nyugtalanságát képes volt magába sűríteni. Különösen akkor, ha az emberi beszéd tárgya nem a gabona ára, a rossz utak állapota vagy a következő vásár volt, hanem az, hogy mi történjék az egyházzal. Luther Márton visszatért. Ez önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy a wittenbergiek napokig beszéljenek róla. A reformátor az előző év tavaszán, a wormsi birodalmi gyűlés után került Wartburg várába, ahol Bölcs Frigyes szász választófejedelem oltalma alatt rejtőzködött. Távollétében azonban a reformáci...

  Einbeck, a baksör és egy makacsul továbbélő legenda Einbeck neve alighanem keveseknek cseng ismerősen Magyarországon. Alsó-Szászország déli részén, Göttingentől északra fekszik ez a régi német város, amelynek favázas házai, meredek tetői és széles kapubejárói ma is őriznek valamit a késő középkor polgári gazdagságából. Nem olyan város, amelynek neve egyetlen nagy csatával, uralkodóval vagy történelmi fordulattal forrt volna össze. Hírnevét sokkal hétköznapibb dolognak köszönhette: a sörnek. Méghozzá olyan sörnek, amelyet évszázadokon át messze földön ismertek, amelynek hordói kereskedőszekereken és hajókon utaztak Európa különböző vidékeire, és amelynek nevéből idővel egy egész sörfajta elnevezése született. A város régi házainak történetében van valami különösen érdekes. Einbeckben a sörfőzés sokáig nem egyetlen nagyüzem vagy néhány kiváltságos mester foglalkozása volt, hanem a polgári háztartásokhoz kapcsolódó jog és gazdasági tevékenység. A főzési joggal rendelkező házakban el...

Amit nem a reformáció talált fel Valamikor a IX. század első felében, a Bodeni-tó vidékén valaki egy meglehetősen nagy pergamen fölé hajolt. Nem tudjuk, mennyi ideig dolgozott rajta, hányszor igazította meg a vonalakat, vagy milyen elképzelések jártak a fejében, miközben egymás mellé rajzolta az épületeket. Azt viszont tudjuk, hogy a pergamen fennmaradt, és ma is ott őrzik a svájci Sankt Gallen apátsági könyvtárában. Különös dokumentum: egy kolostor tervrajza, a maga korában rendkívül részletes, gondosan megszerkesztett elképzelés arról, hogyan kellene működnie egy nagy bencés kolostori közösségnek. Van rajta templom, kerengő, hálóhelyiség, étkező, konyha, betegszoba, vendégház, műhely, gazdasági épület, kert és számtalan olyan helyiség, amely nélkül egy népes közösség mindennapi élete elképzelhetetlen volna. És van rajta három sörfőzőhely is. Nem egy, hanem három. Az egyik a szerzetesek ellátását szolgálta volna, a másik az előkelő vendégekét, a harmadik pedig a zarándokok, a szegénye...